Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

cut papok csinálják." Wallaszky ezt hallván, panaszt emelt Madarász ellen az egyházi elöljáróság előtt. Ez azonban, az illetőnek meghallgatása után kijelentette, hogy reá nem vonatkozott s jegyzőkönyvileg „vir integernek deklarálta őt!" Wallaszkynak egész megjelenése, tekintélyesalakja, hosszú arca, értelmet kifejező magas homloka és komoly szelídsége önkénytelenül is hódolatot parancsoltak. Terray K. a következő szavakban jellemzi őt mint embert és papot: „Magas karcsú testalkata, erős, de kellemes hangja s kitűnő emlékező tehetsége csak a nyolcvanas évek gyengítő befolyásának engedett. Korán feküdt le s korán kelt, mindennapi sétája reggel a templomi ima után a városon túli kies dombon fekvő gyümölcsösébe vezette, honnan visszatérvén, a betegeket s mindazokat szokta felkeresni, kik ügyefogyott helyzetökben tanácsát, oktatását, vigasztalását oly szívesen hallgatták. Vasárnapi ájtatoskodás után híveit sorban látogatta, hogy azoknak családi viszonyaival megismerkedvén, nemcsak szónoklata, de társalgása által is gyakorolhasson befolyást erkölcsi életökre. Családja szerette, övéi tisztelték. Annyira mérsékletes volt, hogy indulatait tökéletesen hatalmában tartotta: bort csak éltesebb korában, vízzel sokszorosan feleresztve ivott. Szívesen társalgott nemcsak egykorúakkal, de fiatalabbakkal is és ha ez utóbbiaknál szellemi tehetséget vett észre, azoknak célszerű fejlesztésére buzdította őket. Mondják, hogy mikor három suplikáns ifjút asztalánál megvendégelt s azok e kérdésre: mi a „bibo" szónak múlt ideje „bibsi, bapsi bibi" feleltének, a legutóbbinak elébe boros üveget tett e tréfás