Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

kifejezéssel: „Datbibére bibi, bipsi, bapsique carebunt". S midőn híveinek egyike egyszerűségében monda: „régen nem láttam lelkész urat" — „Elég nem jó, válaszolá Wallaszky — holott engem minden nap láthatni a templomban". így gyakorolták akkor a lelkipásztori gondozást — a cura pastoralist —, mely nélkül valódi evangeliomi keresztény életet teremteni ma sem lehet. Nem csoda, hogy Wallaszkyt nemcsak saját hívei, hanem a katholikus előkelő körök is tiszteletben részesítették. Jellemző e részben az, hogy a r. kath. hg. Koháry, mint Jolsvának földesura, évenkint száz aranyat küldött Wallaszkynak ajándékul, közhasznú működésének némi jutalmául. Oly kitüntetés volt ez, minővel kevés halandó dicsekedhetett. Áldásos működése közben 83 éves korában, végelgyengülésben halt meg, három leányt hagyván maga után.

1 íme, egy hasznos tevékenységben lefolyt életnek rövid vázlata. Nem az ón gyenge szavaim teszik azt jelentékenynyé. Jellemével, szerénységével és önérzetével semmi sem ellenkeznék inkább, mint a dicsőítés hangzatos frázisa. Egyszerűen csak rá kell mutatni: nemes hazafias lelkületére, irodalmi eredményére, papi műkő désére — s önkénytelenül azon felhívás fakad ajkain1 Megnősült 1771 júniusban, özveggyé lett 1816 ban. Volt nyolc gyermeke, melyek közül azonban csak három maradt életben, ú. m. Teréz, Benkárné, — Erzsébet, Uhrinyi András békéscsabai ev. lelkész neje és Krisztina, Péteri György jolsva-tapolcai prédikátor felesége. Ez utóbbinál maradtak összes irományai és kéziratai is, melyeket azonban megtalálnom nem lehetett.