Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

akar bírni, az tekintse meg a különböző hitfelekezeteket. Általánosan ismert dolog, hogy a magyar ifjak századok óta a külföldi egyetemekre szoktak járni tanulmányaik tökóletesbítése céljából, jelesül olasz, német, francia, svájci, angol egyetemekre. S ami itt előadatott, az ismeretes volt hazánkban is. A XVI. századból tudjuk, hogy Melanchton ajánlatára sokan tanulták a régi classicus nyelvek mellett a zsidó nyelvet, a költészetet senyeiveken jeles műveket írtak. A protestáns intézetekben többnyire a német egyetemekről hazajött theologusok kezeiben voltak a tantárgyak s nem csoda, ha ezek a németek tankönyveit használták. A r. katholikusoknál Itália volt ily befolyással. Dun Scotus Erigena és Aquinói Tamás voltak a főtekintélyek. A reformátusoknál Coccejus egyeztető theologiája és Carthesius filozófiája tett hódításokat. És mikor Wolíf bölcsészete két részre szakította az egyházi írókat, a mathematikai metódus Magyarországon is széltében használtatott — a protestánsoknál. Wallaszky korában leginkább tanulmányozták a humaniorákat és a természettudományokat ami eléggé igazolja a tanszakra való kitérjeszkedésének jogosultságát. Ami Wallaszky művének hitelességét illeti, arra nézve ő maga úgy nyilatkozik, hogy mindenütt hiteles forrásokat használt és hogy semmit sem írt le, amit másutt leírva nem talált volna. Vezérlőinek megválasztásában szigorú volt. Semmit sem kívánt annyira elkerülni, mint azt, hogy olvasóit tévedésbe hozza. Senki iránt igazságtalan ítéletet nem akart hozni; Si tamen scapham, at sine convitio nominaverim: usus sum libertate, qua civis