Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

úgy megy át a századok folytán felmerült irodalmi jelenségekre, kiemelvén mindenütt azokat, akik az irodalom Mecénásai, pártolói voltak és csak azután azokat, akik tényleges előmozdítói, illetőleg mívelői voltak. Előszámlálja nagy gonddal az egyes tudományszakokban feltűnt jeles férfiakat, sőt ahol lehetett, nőket is, tanárokat, tudományos egyesületeket, könyvtárakat, nyomdákat, könyvkereskedéseket, szóval mindazt, ami az irodalmat bármi tekintetben előmozdíthatta. A tudósok közül azonban csak azokat méltatta bővebb tárgyalásra, akik kitünőbbek voltak és akik Magyarországon éltek és működtek. A hazában született, de idegen országban élt tudósokat elhagyta. így a felsőbb tanintézetek közül is — nem valamennyit — hanem csak a jelesbeket számítja elő. Menti magát, hogy tudva senkit nem mellőzött, aki érdemeket szerzett magának a magyar irodalom körül; de másrészről senkit nem akart érdemen felül emelni a mások rovására. Ha némely írók neve többször fordul elő, az annak tulajdonítható, hogy a különböző tudománytéren írt műveikhez képest több helyen kellett róluk szólani, pl. theologusok, szónokok és költők stb. stb. A bevezetésben megemlékezik azokról is, kik az irodalomtörténet terén úttörők valának, miből világos, hogy e tér sem volt egészen elhanyagolva. Itt elmondja néhány szóval a maga bírálatát is — mitől azonban első szándéka ellenére — tartózkodik a mű további folyamában. Csakis annyit tesz, hogy egyes jelesebb művek tartalmát előadja — szelíd és szerény megjegyzések kíséretében. Itt is igéri, hogy a netán szükségessé válandó második kiadásban e részben is bővebb lesz. Aki a magyar tudós világ általános áttekintésével