Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

később a Ferdinánd-pártiak elűzték. 1525-ben azonban Werbőczy nagy bűnt követett el azáltal, hogy a rákosi gyűlésen kikelt a főnemesség ellen és hogy mint alnádor oly jogokat vindikált magának a hatvani gyűlésen, melyek őt meg nem illették. Közli néhány országgyűlési beszédét, életének utolsó viszontagságait, a mohácsi vész utáni szereplését és meggyilkoltatását, de — ami feltűnő — a lutheránusok elleni törekvéseit teljesen mellőzi. Pedig Werbőczynek nagy része volt abban, hogy az 1523. és 1525-iki törvénykönyvben a lutheránusok ellen oly kegyetlen törvényczikkek fordulnak elő. 0 ugyanis a pápai udvarban tapasztalt fényes fogadtatás által elragadtatva, kész volt a pápának viszontszolgálatot tenni a lutheránusok elleni küzdelem által. Úgy látszik, Wallaszkynak nem voltak adatai arra nézve, hogy Werbőczy volt az első, aki. a maga költségén adta ki Ambrosius papnak művét Luther „pestises tanai" ellen.

1 Ezen azonban nem kell csodálkozni, mert hiszen Wallaszky voltaképen csak a jogász érdemeit akarta feltüntetni mindössze 32 lapra terjedő tanulmányában, nem pedig a népszónokot és a németet és lutheránust gyűlölő demagógot. Erre a lipcsei egyetemi könyvtárban alig is találhatott volna megbízható adatot. A mindössze 32 lapra terjedő művecske úgy tekinthető, mint Wallaszky tanulmányainak mutatványa. A lelkesítő hang különösen jő hatással volt és van ma is az olvasóra. Lipcsét 1768 nyarán a szomszédos Haliéval cserélte 1 Apológia pro veritate catholicae et apostolicae fidei adversus pestifera Lutheri dogmata, autore fratre Ambrosio catholico. Viennae 1521.