Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

sokat tanulva a közügyek terén, a hazának és egyházának hasznos tagja lehessen. Hivatkozik jeles őseire, kiknek dicső tettei, mint hajdan Themístoclest Miltiades tettei, ne hagyják aludni. Werbőczyre vonatkozólag elmondja, hogy minél híresebb ember volt, minél elterjedettebb műve az országban, annál inkább szükséges annak helyes magyarázata. Wallaszky valóban jeles magyarázatokat és érdekes jegyzeteket csatolt művéhez. A nádori hivatal eredetéről szóló jegyzés most is megérdemli a figyelmes megolvasást. Wallaszky csodálkozik, hogy a magyar jogtudomány jeles megalapítóját még alig méltatta valaki kiváló figyelemre, Istvánfi történetíró is csak mellékesen emlékezik róla és igazságtalanul bánik el vele. 0 igazságosan akarja megítélni, amennyire szerény tehetsége és forrásai engedik. Sem születése helyét, sem szüleit nem ismeri Werbőczynek; tanulmányairól is csak azt tudja, hogy a budai egyetemet látogatta és hogy 1499-ben Bécsbe ment, a honnét visszatérve, csakhamar kir. curiai és erdélyi vajdasági jegyzővé lett. Elmondja, hogy a magyar nemzetnek még akkor nem volt írott törvénykönyve, csak szokásos gyakorlata. Ezen segítendő Ulászló király, sok halogatás után Werbőczyre bízta a szokásos joggyakorlat összeírását, — mely elkészített művét 1514-ben erősítette meg. E mű tartalmának és felosztásának ismertetése után hálával adózik Werbőczynek, mint aki halhatatlan érdemet szerzett magának. Kiválóbb szolgálatainak méltatásánál elmondja, hogy 1520-ban a török ellen segítséget eszközölt ki X. Leo pápától, mint akinél a király követe gyanánt járt. E szolgálatáért nyerte Dobrovina várát, melyből