Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

valaki, hogy szabad és nyílt küzdelemben az igazságot legyőzték volna ? ! . . . Ezt Milton a „Királyok és bírák felelősségéről" szóló híres munkájában írta meg. Ha volna még evang. protestáns ember ebben az országban, aki a sajtó szabadságának áldásaiban kételkednék, az olvassa el Helvetiusnak, Holbachnak és Rajnáinak erre vonatkozó műveit. Olvassa el a franczia encyclopedista szabadgondolkozókat is. Most még hadd álljon itt az angol nemzet egyik nagy fiának, Sheridánnak nyilatkozata a szabad sajtó nagy értékéről : »Inkabb ne legyen parlament, de legyen sajtószabadság ; inkább mondjunk le a miniszterek felelősségéről, a habeas corpus actáról, az adómegajánlás jogáról, mint a sajtószabadságról ; mert ez képes lesz mindezeket ismét visszaszerezni! íme, így gondolkoznak a becsületes szabad lelkek a sajtószabadság értékéről világszerte ! Még Magyarországon is ! Terünk nem engedi, hogy több hasonló idézetet jegyezzünk fel. Ám olvassa el bárki azon számos hazai jeleseink szabad felfogását a sajtóról, akik gróf Schéchenyi István korában éltek. 71 protestáns Wesselényit és Kossuth Lajost itt mellőzhetjük, mert hiszen ezek a reformatio szellemében nevelkedtek. De különös tisztelettel kell megemlékeznünk olyan katholikus hősökről, aminő volt egy B. Eötvös József, Deák Ferencz, és maga gróf Széchényi István. Milyen óriási toronymagasságban állanak ezek azon apró protestáns akarnokokhoz képest, akik megfeledkezve saját vallásuk főbb elveiről, csupán politikai elfogultságból és sértett ambitióból hajlandók egy védtelen ev. papnak „Gondolatait és Elmélkedéseit

11 megölni — őt magát pedig gyűlési tapsok között egyházi törvényszék elé hurczolni! Ugy látszik a sajtószabadság ellenségei teljesen megfeledkeztek azon előzményekről, melyeknek termé-