Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

szetes következése volt hazánkban a törvény, mely szerint „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti.

11 Ezt a politikai hatalommal és az ezt híven támogató római kath. főpapsággal folytatott hosszú és elkeseredett harczok előzték meg! A szólás- és a sajtószabadság két hősének, B. Wesselényi Miklósnak és Kossuth Lajosnak bebörtönézéséből, — amint tudjuk, egy szabadságszerető és öntudatos új nemzedék keletkezett; a börtönök sötétségéből a magyar nemzet szabadságának fénye világította meg a közeledő nagy események útját. Ez a történelemnek vigasztaló nagy tanulsága — a Golgotától kezdve egész napjainkig ! A kormány emberei és ezeknek vak szolgái akkor is forradalomtól rettegtek. Ezek az emberek — irja Deák F. Kossuthnak 1836. szeptember 10-én — makacsul hátat fordítanak a felkel5 napnak s önárnyékukat iszonyú rémnek nézik. Pedig ha ismernék a hazát, ismernék az embert és embereket, szintúgy tudnák, mint mi tudjuk, hogy alig van ország Európában, hol kevesebbet lehetne revolutiótól tartani, mint jelenleg nálunk ... De ők félnek s még a bokorban mozgó nyulat is rablóknak nézik. Pedig „est genus unum stultitiae nihilum metuenda timere." Mondja Horác. Ilyenféle lelki állapotban vannak azok is, akik az evang. lelkészekben hazaellenes törekvéseket keresnek s e miatt készek megölni magát a szabadságot, magát az egyházat is ! A sajtó szabadságának ellenségei hamis jelszavakkal mindig bűnös utakon járnak és mindig erőszakos eszközökhöz nyúlnak. Ennek csak egyetlen egy üdvös következménye van ; az, hogy öntudatlanul és akaratlanul is üdvös ellenhatást teremt a romlatlan kedélyekben.