Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

inkább a tűzbe akarta dobni, semhogy gondolatait és meggyőződését megváltoztassa. Beza Tivadar nagy művet irt »De haeretícís, quid sit cum eis agendum, variorum sentenüae« czím alatt. Ebben többek között azt mondja, hogy „a keresztény könyörületesség határozottan tiltja, hogy különböző nézeteikért az emberek egymást öldököljék . . . a lelki dolgok fe'etti Ítélkezés nem tartozik az emberekre." Ebből vonja le, hogy nem ítélhetik el és nem büntethetik meg az eretnekeket. Milton „Az elvesztett paradicsom" nagy költője és az angol parlament tagja, az Aeropagitikdban lelkesen védelmezte a sajtó szabadságát- „Äki embert öl — monda — az értelmes lényt ölt meg; de ak jó könyvet semmisít meg, az magát az értetmet pusztítja el s az istenségnek saját megnyilatkozását . . . Ä censura nemcsak az emberi értelmen elkövetett sérele.Hj hanem olyan teljesen hiábavaló találmány, mely czélját sohasem éri el. Meg akarja óvni a szellemeket és a szíveket az erkölcstelenséggel való érintkezéstől ; de szem elől téveszti, hogy a rossznak szemlélete undort kelt bennünk, sőt gyakran az ellene használandó fegyvert is kezünkbe adja; szem elől téveszti, hogy a bibliai paradicsomi végzetes álmából egyidejűleg szökkent ki, mint ikerpár, a jő meg a rossz. S végre, hogy csak együtt tenyésznek s nem érthetjük meg az egyiket, ha nem ismerjük a másikat . . Ha annyira félünk a megfertőztetéstől, le kell mondanunk a kritikáról ; el kell tiltanunk magát a bibliát is úgy, amint a pápisták teszik . . . Nem, nem szabad bebörtönözni a szellemet. Elérkezett immár az idő, hogy nyilvánosan lehessen beszélni és irni minden közérdekű tárgyról. Tomboljanak bár egyszerre az összes tanok viharjai e földön, az igazság síkra szállt; hadd vívjon csatát a tévedéssel! Látta-e valaha