Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

Egyedüli orvosság a sajtó szahadságával szemben a komoly érvekkel való czáfolat és visszaverés. Ha pedig becsületsértésről van szó, ennek megtorlásáról a sajtótörvény gondoskodott. Ä bűnös bűnhődjék érdeme szerint a fennálló törvény értelmében. Ez olyan elv, melyet nem szükséges indokolni. Jogi elvűi van elfogadva minden művelt államban, hogy bírói hatalmat csak olyan delictum felett lehet gyakorolni, melyre a törvény aá hatalmai; és csak oly módon, a minőt a törvény kijelöl. Ä régiek ezt úgy fejezték ki : Nullum crimen sine lege; nulla poena sine lege. Ahol a törvény nem ad hatalmat, ilyen hatalmat általában senki sem gyakorolhat. Aki ez ellen vétkezik, az törvénytelenséget sanctionál. Az állam nem hatalmazta fel a protestáns egyházat arra, hogy a sajtóvétségek felett Ítélkezhessek. De a prot. egyház ilyen jogot, ilyen hatalmat nem is kérhetett mert ezzel saját létének egyik alapelvét sértette volna meg. Gondoljunk csak Luthernek és a többi reformátoroknak a pápai absolutismussal folytatott nagy küzdelmeire s ebben a sajtónak mérhetlenűl nagy szolgálatára. Gondoljunk az újkor mindazon bölcsészeire és államférfiaira. akik a sajtószabadság védelmére keltek a lelki zsarnoksággal szemben! Ki ne ismerné Luthernek azt a híres mondását, hogy „Az eretnekeket nem tűzzel, hanem írással kell meggyőzni. Ha — u. m. — tálentumos embernek kellene tartanunk azt, aki az eretnekeket érvek helt/ett tűzzel győzi meg : akkor a hóhér volna a világ legnagyobb tudósa. Csak máglyára kellene kötni az ellenfeleket, miután erőszakkal hatalmunkba ejtettük. Ki nem tudná, hogy Kálvin milyen nagy súlyt helyezett a sajtó szabadságára. Mikor a genfi tanács egyik kiadandó munkáját előleges censurának akarta alávetni, Kálvin annyira felháborodott, hogy kéziratát