Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

Gróf Széchenyi Istvánnak e tekintetben is legtisztább felfogása volt. A sajtószabadságot nagyrabecsűlte ; de szükségesnek tartotta figyelmeztetni a hazafiakat arra, hogy a világossághoz nem szokott nemzet úgy járhat, mint a láng felé röpülő molypilie, mely a világosság forrásához közeledve, szárnyait leperzseli. Kívánja, hogy a magyar ne legyen a magát megperzselő légy •' „Ám súrlódjanak az eszmék, de személyileg, ahol csak lehet, olvadjunk össze a legőszintébb barátságra.« Ez az okos beszéd. Természetes azonban, hogy mint minden szabadsággal, úgy a szabad sajtóval is vissza lehet élni. Sokan vissza is élnek az által, hogy bosszúból eszmék helyett egyéneket támadnak meg igaztalanul. Erre azonban az a válasz, hogy aki ezt teszi, az bűnhődjék, — de magát a sajtó szabadságát nem kell kárhoztatni. Ugyanaz a törvény, mely a sajtó szabadságát biztosítja, gondoskodik arról is, hogy a büntetőjogi fele'össég fentartassék. A becsületsértés annál szigorúbban büntetendő, mivel az sajtó utján elkövetve, szélesebb körre hat s ezért súlya is emelkedik. Az 1848 : 18. t. cz., midőn kimondja azt, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti, ugyanakkor azt is megmondja, hogy mit kell a sajtó utján való közlés alatt érteni és mit kelljen sajtóvétségnek tekinteni! Végre kimondja azt is, hogy sajtó vétségek felett nyilvánosan (!) esküdtszékek ítélnek — az is ott van, hogy miképpen ! A 29. §. pedig kimondja, hogy minden sajtóvétség ezen törvény szerint ítélendő el. Csodálatos, hogy az evang. protestáns egyház nem akar tudomást venni ezen törvény intézkedéséről ! Mintha félne a világosságtó

1

, mely neki is éltető lelke ; mintha rettegne az igazságtól, melynek keresése egyik főfeladata, — és mintha fáznék a jog és