Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

Lónyay e kérdésben is helyesen különböztetett. Nem az intézményt, hanem a visszaéléseket kívánta megszüntetni. A jezsuiták jószágbirhatása mellett a nádor által felhozott érvekre azt felelte, hogy oly magyarázattal a törvény világos szavai elforgattatnak. Azt mondja a nádor, hogy a jezsuitáknak nincs birtokuk, csak haszonélvezetök. Igen, válaszolá Lónyay, mindenkinek azért kell a jószág, hogy hasznát vegye és hogy utódjának hagyja. A jezsuiták is ezt teszik. Hasznát is veszik és jezsuita utódaikra is hagyják. Azt hiszi, ha ily jövedelmeik nem lennének az illető pátereknek, »nem járnának oly bőven.« Hasonló szellemben és modorban folyt a vitatkozás két napon át. Szóba jöttek még a tizedek, a földesúri jogok, az egyházi személyek által örökölt világi javakról, az országgyűlésről és szabad szavazásról, a hivataloknak valláskülönbség nélkül való betöltéséről, a külföldi nemzetekről, az igazságszolgáltatásról, a közvédelemről, az amnestiáról és a kielégítésről. Arra az egyre alkalmas volt e vita, hogy az idő elhaladjon és hogy mind a két fél új értesítést kapjon fejedelmétől. Lónyay végképen belefáradt a vitatkozásba, mert mindinkább meggyőződött, hogy ily módon czélhoz nem jutnak. Mert ha volt is olyan pont, a melyre nézve a nádorral megegyezett volna, azonnal előlépett az érsek, a ki annak a vallási ügyekben való illetékességét el nem ismerte. »En vagyok — úgy mond — theologus, nem Te.« Lónyaynak pedig azt monda: »a mi a ti elődeiteknek a bécsi békekötés alkalmával szabad volt, azt most nekünk is szabad cselekednünk. A mint azok akkoriban a magok számára és jobbágyaik javára hoztak törvényeket, úgy most mi, kik többségben vagyunk, azt tehetjük, a mi nekünk tetszik.« Lippaynak igaza völt: azt tehették, a mi nekik tetszik, mert a bécsi békekötés óta a katholicismus nagyon megerősödött. Lónyay ily körülmények között szabadulni akart. November végén felhívta a nádort, adja ki utolsó Írásbeli nyilatkozatát. Ez deczember 2-kán nyilvános ülésen meg is történt. A nádor ugyanis, társaival való előleges megállapodásához képest, 3*