Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

déktalauúl fogjanak a munkához és hogy a császári követek által adandó válaszokat ő felsége is megerősítse. A nádor ezúttal csendesen viselte magát. Csak annyit mondott, hogy a császár részéről még több nehézséget lehetne felhozni, nevezetesen pedig az országos rendek eljárása ellen; de nem akarja a szót szaporítani, s bona fide kész elfogadni a Lónyay által benyújtott Írásbeli propositiót, illetőleg választ a császáriak által Sárosban tett nyilatkozatra. Ebben hivatkozás történik arra, hogy a fejedelem még Sárosban kifejtette okait, miért kényszerült a vallási és polgári szabadság védelmére fegyvert fogni; mire ugyanakkor ő felsége követei is megadták válaszukat. Akkor nem tartották szükségesnek ily vitatkozásokkal tölteni az időt; most azonban kívánatosnak tartják, hogy a lelkiismeret, a törvény és az ország szabadságai épségben maradván, a nép nyomora s a vér ontása békés eszközökkel beszüntettessék. Épen azért a királyi követek akkori pontjaira a következőkben válaszolnak: Az elsőre nézve megelégesznek ő felsége azon ígéretével, miszerint legközelebb országgyűlést fog összehívni, melyen a rendek szabadon megjelenhetvén, szabad és nem kényszerített szavazataikkal erősíthetik meg azt, a mit a mostani békekötés határoz. A második, harmadik és negyedik pontra uézve, minthogy a fejedelem még eddig semmi reális választ nem kapott, csak halogatást tapasztalt és minthogy ama pontokban az ország sarkalatos szabadságáról és fenmaradásáról van szó, tehát azokra más részletesebb választ vár, annyival is inkább, mert a felvidéki rendek legközelebbi feliratából, melyet ő felségének benyújtottak, kitűnik, hogy nem egyedül a fejedelem panaszkodott a vallás és polgári szabadság megsértése fölött, nemcsak ő követelte annak visszaállítását és megtartását, a mint hogy ő császári és királyi felsége bele is egyezett, hogy az e jelen tárgyalások alkalmával megtörténjék. Az nem képez akadályt, a mit ők állítanak, hogy t. i. azokat közönséges országgyűlés nélkül tárgyalni és kiegyenlíteni ne lehetne. Hiszen a bécsi békekötés példája is világosan mutatja, hogy hasonló bajok és sérelmek tárgyalhatók. És ha azokat, melyek ama békekötés alkalmával végeztettek, érdemes volt országgyűlésileg el-