Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

fogadni és megerősíteni; akkor ő felsége most is csak jóságát és az ország iránti atyai indulatát fogja követni, ha a fejedelem és a rendek által előterjesztett ügyekre vonatkozólag kegyesen és kielégítőleg fogja magát elhatározni. Az ötödik pontra nézve azt mondják, hogy ámbár az ország régi jogainak és szabadságainak, úgyszintén a nemesi előjogoknak megengedett védelmét nem szükséges felemlegetni; nehogy azonban ezen egyesség megkötése után semmiféle ürügy alatt zaklatásra ok ne szolgáltassák, hogy ő felsége ne részleges, de egyetemes amnestiát adjon minden rendű és rangú oly embereknek, a kik a fejedelem mellett akár nyíltan, akár titkon részt vettek a szabadság védelmében, és hogy a mozgalom alatt elfoglalt s másoknak adományozott javaik előbbi jogaikkal visszaadassanak,azt a királyi kegyelem és alakosság kölcsönös egyetértése követeli. A hatodikra nézve a fejedelem megnyugszik abban, hogy Erdélynek és a hozzá tartozó részeknek minden nehézinényei bizonyos helyen és időben a mindkét részről kiküldendő bizottság által kiegyenlítessenek és véglegesen eldöntessenek; s szigorú rendszabályok hozassanak arra nézve, hogy a török miatt a király birodalmából a fejedelem birtokaiba beütések ne történjenek ; sőt inkább, hogy az ilyen betörők és azok pártfogói örökös száműzetéssel bűnhődjenek. A hetedikre vonatkozólag kívánják, hogy — mivel a fejedelemnek az a törekvése, hogy hazájának fennállását biztosítandó, annak békéjét is fentartsa — a törvénynek azon fennálló rendelkezései, melyek azt mondják, hogy a magyar ügyeket csak született magyarok tárgyalják, és hogy ő felsége a törökkel csak mint magyar király alkudozzék, épségben fentartassanak; tehát kívánják, hogy a törökkel kötendő mostani békét is született magyarok kössék, ez által is elég tétetvén az ország törvényeinek. Az utolsóra nézve azt mondják, hogy ámbár a fejedelem e háborút védelmi harcznak tekinti, melyet nem egyes egyének kedvéért és méltóságáért, hanem a közszabadság helyreállítása czéljából volt kénytelen megkezdeni; minthogy azonban e háborúnak elején a császári meghatalmazottak a felajánlott fegyverszünetet el nem fogadták, s ekként a háború folytatása által