Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

rozni. Hogy ő felsége, mihelyest az ország lecsendesül, egybe fogja hívni a rendeket és meghallgatandja panaszaikat, arról biztosíthatják a fejedelmet. A mait országgyűlésen is nem a királyon, hanem a rendeken nrnlt, hogy a sérelmek nem orvosoltattak stb. Élesebbek és határozottabbak voltak a fejedelem személyére vonatkozó, s tíz pontban foglalt követeléseik. Ezekben világosan nyilatkozott a nádornak Rákóczy iránti ellenszenve. Tartózkodás nélkül kimondja, hogy Rákóczy ne avatkozzék Magyarország ügyeibe; menjen ki az ő birodalmába és hagyjon fel a külföldi szövetségekkel. Még azt is követelte, hogy azt, mennyi szolgája és tisztje legyen Rákóczynak Magyarországon, a nádor, vagy a kassai kapitány határozza meg ! Természetes, hogy Lónyay ezekkel szemben védelmezte urának jogait Magyarországon. Elismerte, hogy Erdély önálló külön fejedelemséget képez : de nem ismerte el azt, hogy Rákóczyt, mint magyar főnemest és birtokost korlátozni lehessen magán intézkedéseiben és birtokainak szabad rendezésében. A mi pedig a nádor azon észrevételeit illette, melyeket a benyújtott kívánságokra tett. azokra nézve előtérbe tolta a magyar országgyűlés egybehívását, hogy ott a nemzet sérelmei orvosoltathassauak. Figyelmeztette a nádort, hogy a vallási és polgári sérelmek orvoslását nemcsak a fejedelem, hanem a felvidéki tizennégy vármegye rendéi is követelik. Nem fogadhatja el azt az ellenvetést, mintha a kívánságok első pontjaiban foglalt nagyjelentőségű kérdéseket 'országgyűlésen kívül előlegesen tárgyalni nem lehetne. Hiszen a bécsi békekötés példája is mutatja, hogy hasonló bajok és sérelmek előlegesen is tárgyalhatók. Az országgyűlésnek fenmarad a joga, a netáni megállapodásokat, vagy elfogadni, vagy elvetni. Lónyaynak ezen ellenvetéseire a nádor nem maradt adós a felelettel. Irt a fejedelemnek. írt követeinek és írt különösen a követség legfőbb emberének, Lónyaynak is. Ezen levelek tartalma megegyezik abban, hogy az illetőket vádolja, mintha nem a közjót, hanem csak a magok, illetőleg urok érdekét tartanák szemeik előtt. Keserű szemrehányásokat tesz nekik kemény magoktartása miatt. Tiltakozik a hazának kétfelé szakítása ellen, és hasonlattal élve, azt mondja,