Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

hogy »a Salamon előtt perlő asszonynak, a ki kétfelé kivánja vala vágatni a más gyermekét, jó választ nem adhat.« Ezt akarja, úgymond, a fejedelem által Kassára összehítt gyűlés, a mitől óvja a rendeket, s kiváltképen Lónyayt. Lónyay Zsigmond méltánytalanoknak találta e szemrehányásokat. Válasz-levelében higgadtan védelmezi álláspontját és nyomatékosan hangsúlyozza a béke iránti őszinte hajlamát és az utáni törekvését. Sajnálja, hogy a nádor részéről ellenkezőt tapasztal, jelesül, hogy a politikai ügyekre nagy befolyást enged Lippay érseknek, a ki most is a kassai templom elvételét javasolja, és azt mondja »hogy ha a religio dolgában akadékot lát, és ha ezzel az occasióval inkább elő nem viszi az religiót, hogysem prejudicalna, ne béküljön.« Es hogy a nádor e tanácsot követi, az kitűnik azon eljárásából, mely szerint »egy szót sem tesz a religio difficultásiban való complanatio felől a propositiókban . . .« A király oly »papi és német« urakat tett a nádor mellé, a kiknek ellenzése minden jót megakadályoz. Egyébiránt kijelenti, hogy ő —• Lónyay — nem csinál zavart; ő nyiltan kijelentette mindig meggyőződését. Emlékezzék csak vissza a nádor az 1638-ki országgyűlésre, a mikor arra kérte, hogy »a religióban való nagy differentiát tollalni« igyekezzék. De akkor is más időre halasztották a kérdés elintézését. Azóta tett lépései ez ügyben szintén nyilvánvalók. Abban, hogy a fejedelem az ő párthíveivel országgyűlésileg akar tanácskozni, Lónyay nem lát semmi rossz intentiót. Nem lehet mondani, hogy a magyar rendek a király és haza ellen törekednének akkor »midőn az ő felsége maga kegyelmesen acceptált conditióinak megtartása, abban való megbántódásuknak orvoslása, a közönséges jó és szabadság securitása felől akarnak consultalkodni.« Lónyay azt hiszi, hogy ha eddig is nem tiltották volna oly ridegen az efféle tanácskozásokat, könnyebben lehetett volna orvosolni a bajokat. Mindezeknek elmondása után arra kéri a nádort: viseljen ' másképen gondot hazájára. Ne azt nézze, a mit a klérus hivatala szerint, talán akaratja ellenére is cselekszik. Hiszen a papság a bécsi békének és minden vallási törvényeknek ellentmondott; de azt a világi rendek többsége el nem fogadta.