Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)
I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.
Ugyanis á fejedelem Eszterházymik felhívására 1644 tavaszán a szendrői táborból Lónyay Zsigmondot és Kemény Jánost küldötte a hadi szerencséjében elbízott nádorhoz, ki eleinte erős szemrehányásokkal halmozta el a fejedelmet, s határozottan követelte, hogy vonuljon ki Magyarországból. Lónyay Zsigmond higgadtan figyelmeztette a nádort a fejedelem viszonyaira, melyek nem engedik, hogy egyszerűen visszavonuljon, de melyek kívánják, hogy tisztességes békét kössön. A tisztességes békének egyik legfőbb feltételét pedig az is képezi, hogy azt a fejedelemmel szövetkezett felvidéki magyar vármegyék országgyűlése is elfogadja. Eszterházy keményen kikelt a fejedelem ilyetén feltételei ellen; sőt lenéző, megvető hangon nyilatkozott személyéről is. Erre Lónyay társa, Kemény János, fölpattant és kijelentvén, hogy urának, fejedelmének mocskos szavakkal való illetését hivalkodva hallgatni nem fogja, kiindult a teremből. Lónyay maga is felkelt, hogy utána megy, midőn a heves nádor meghökkenve kérlelő hangon marasztani kezdé, és a tüzesebb természetű Keményt is visszahozá, és megemlékezvén magyarságáról, megigéré, hogy a maga részéről a béke előmozdítása érdekében mindent meg fog tenni. Azonban ez csak oly általános igéret volt, melylyel az imént lefolyt kellemetlen jelenet hatását kívánta ellensúlyozni. Mihelyt a fejedelem követei ezen általános biztatással eltávoztak, a nádor azonnal oly intézkedéseket tett, melyekből kitűnt, hogy csak a fejedelmet akarja megalázni. Május 25-kén körleveleket bocsátott ki, melyekben a felvidéki magyar és az erdélyi rendeket emlékezteti a király iránti hűségök kötelességére, és megparancsolja nekik, hogy nyolcz nap alatt vagy Ferdinánd hűségére térjenek, vagy oszoljanak el, mert különben hűtlenségben fognak elmarasztaltatni. Magát Rákóczyt kíméletlen szavakban zsarnoksággal vádolja, mint a ki egyáltalában nincs hivatva arra, hogy a hazának és a vallásnak szabadságát megalapítsa. J ) Ezen eljárásnak azonban nem lévén kellő eredménye, a nádor hajlandóbbá lett az alkudozásokra. 3 ) Toldi: Eszterházy élete. 252—26. 1.
