Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

kath. vagyonnak egy része közjogi szolgálmányok fejében adatott, más része tisztán egyházi czélokra; míg egy jelentékeny része kizárólag oktatási és népnevelési czélokra rendeltetett. Állapíttassuk meg ennek a vagyonnak a jogi természete. Az egyházi czélokra adott rész legyen az egyházé; a közjogi szolgálmányok fejében adott rész, ha e szolgálmányok megszűntek, adassék vissza az államnak; az állami közoktatás czéljaira rendelt rész pedig feltétlenül az állami közoktatás czéljaira fordítandó. „Meg vagyok győződve — úgymond — hogy ezen az úton megvalósítható a teljes béke és végrevalahára csend lesz a felekezetek között és nem leszünk kitéve annak, a minek ki vagyunk téve ma . . ." Ennél világosabban még egy katholikus államférfiú sem nyilatkozott a magyar parlamentben. Érdekes az is, a mit Polónyi a kath. egyház közjogi helyzetéről mondott, reflektálva Tisza Kálmánnak azon szavaira, melyekben az a közjogi differencziát a legfőbb kegyúri jogot és a pápát említette. Polónyi szerint sem a legfőbb kegyúri jog, sem a vagyon, sem a pápa helyzete nem közjogi kérdések. A legfőbb kegyuraság, a kath. írók szerint, nem az állam és egyház közötti jogviszonyról, hanem a fejedelem és egyház közötti viszonyról van a szó, „a mely az egyházi állományozásban leli forrását". Ő abban látja a közjogi differencziát, hogy a parlament 1895-ben alkotott egy törvényt a vallás szabad gyakorlatáról, mely szerint vallását mindenki szabadon vallhatja és szabadon