Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

követheti; pedig ez nem igaz, mert a pragmatica sanctio szerint Ő felsége a magyar király nem lehet más, mint csak katholikus, — és a főherezegek, mint trónörökösök, nem lehetnek mások, mint törvényes ágyból származott katholikusok. A kongruára nézve a kath. egyháznak vagyona van, a többi bevett vallásoknak pedig nincs, vagy ha van is, az csekély. És ez az összes hazai felekezeteknek főkérdése. A vallásfelekezetek, midőn az 1848: XX. t-cz.-ben kimondott „tökéletes jogegyenlőség és viszonosság" nagy elvének megvalósítását sürgetik, ebben főképpen a vagyoni jogegyenlőséget és viszonyosságot értik és követelik. Ennek a vagyoni kérdésnek törvényszerű, méltányos és igazságos megoldása nélkül sohasem lesz vallási béke az országban. A katholikusok autonomiakérdése nem egyéb, mint vágyónk érd és. A dogmai kérdések és hierarchikus jogok ma kevés embert érdekelnek; de a vagyon kérdése s annak egyenlő elosztása, különösen a mai szocziális kérdések korában, mindenkit érdekel. És ez érthető is. Mert hiszen a szellemi és erkölcsi, vallási és irodalmi, adózási és befolyási egyenlő haladásnak lényeges feltételét a pénz képezi. Az óriási egyenlőtlenség, mely a r. kath. egyház és a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek népének terhei és jogai között tényleg fennáll; a középkorból fenmaradt és az újabb jogviszonyokkal éles ellentétben álló egyházi adózási alapok között van, többé fenn nem tartható. Polónyi a kérdés lényegére tapintott, mikor a képviselőházban kiemelte,