Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

ból, milyen reményeknek adtak kifejezést a függőben levő egyházpolitikai kérdések megoldására nézve! Az új próféta megjelenése feletti elragadtatás odáig emelkedett, hogy egyes szónokok elárulták Apponyinak biztatásait, régibb jelszavait a „kurucz katholiczizmusra" nézve — és csakhamar megszületett a „tettek katholiczizmusa" is. Láttuk és tapasztaltuk mindazt, a mit igénytelen beszédemben elősoroltam. Igaz, hogy ő fölemelte a protestánsok állami dotáczióját, hogy három millió koronát vett fel a prot. lakosság egyházi adójának csökkentésére, a közigazgatási költségek fedezésére és a lelkészi nyugdíjra, a miért hálás köszönetet mondottunk neki. De ennek az összegnek értékét egészen lerontotta az a tény, hogy az ilyen államsegélyhez ő mindig „junctimot" csatolt. Valahányszor a protestánsoknak egy összeget nyújtott, ugyanakkor a katholikusoknak tízszer annyit juttatott, a mi homlokegyenest ellenkező eljárás az előbbeni kormányok azon eljárásával, mely szerint azok fokozatosan csakis a kisebb vallásfelekezetek segélyét emelték. Azon egyszerű oknál fogva, mivel a római egyház évszázadok óta olyan állami vagyon élvezetében van, melyhez hasonló nincs a világon. Gr. Apponyi ettől eltérőleg kezdte a katholikus gazdag egyházat előtérbe tolni, mindenféle czímek és ürügyek alatt, törvényellenesen is jutalmazgatni. Első ilyen tette volt az, mikor a középiskolai törvény szellemével ellenkezőleg, a szerzetesrendek tanárainak fizetését rövid úton rendeletileg fel-