Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

emelte, a mi ellen a pápai ref. tanárok nyilvánosan is felszólottak. De a közvélemény akkor még nem reagált. Csakhamar következett egy másik olyan cselekedete, mely a protestánsokat méltán felháborította. Ugyanis a két prot. egyház közös bizottsága megsürgette még az előbbi kormányhoz benyújtott részletesen felszámlált sérelmeinek orvoslását. Volt azok között igen sok eset. Nevezetesen jogtalan hittérítés; protestáns hitoktatás megakadályozása; protestáns hitelvekkel ellenkező vallási cselekményekre való kényszerítés; — temetők használatának tilalma; — az egyenlőségi elv megsértései; — jogellenes megadóztatások ; — párbéri és hasonló szolgáltatások; — a kegyuraságból folyó sérelmek, — mind alapos részletességgel leírva. Hiába mutatta ki a sürgető kérvény, hogy a részletesen felsorolt sérelmeknek tapintatos orvoslása által nemcsak a vallási békét nem fogja megzavarni, sőt ezzel éppen azt fogja megerősíteni! Végre 1907. jan. 24-iki kelettel, Gr. Apponyi a következőkről értesítette a két protestáns egyház vegyes bizottságát: „Az 1848. évi XX. t.-czikk 2. §-a kimondja, hogy a törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. Ez az elv az 1868. évi LIII. és 1895. évi XLIII. t.-cz. 6. §-ában is kifejezést nyert. Minthogy a felekezetek közötti teljes béke és megnyugvás csak úgy érhető el, ha jogviszonyaik a tökéletes egyenlőség és viszo-