Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

is egyházi és iskolai szükségleteik fedezésében segélyezze a vallásfelekezeteket. Egyenesen állami érdeknek mondja azt, hogy a felekezeti lelkészek ne küzdjenek Ínséggel. Hivatkozik a 21. §-ra, mely világosan kimondja, hogy ezzel még nincs leróva a magyar állam minden tartozása a bevett felekezetekkel szemben! Íme így áll a dolog! Micsoda vakmerőség kell ahhoz, hogy gr. Apponyi nyíltan merje hirdetni, hogy ő többet tett az 1848: XX. t.-cz. megvalósítására, mint összes elődei! Gr. Apponyi 1898-ban is nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a képviselők jelentékeny része nem kívánta a papi birtokok szekularizáczióját. A valóság azonban az, hogy Polónyi Géza és társai azon nézetnek adtak kifejezést, hogy „ha a jelen állapot fentartása és a szekularizáczió között kellene választaniuk, akkor feltétlenül a szekularizáczió mellett fognának nyilatkozni". Erre nézve Polónyi maga így nyilatkozott: „A mint ki fog derülni, hogy a róm. kath. autonómia számára a vagyont kiszolgáltatni nem akarják, a mi tisztán és kizárólag a katholikusokat illeti: abban a perczben elő fog állani rám nézve az a kötelesség, hogy igenis nemcsak itt hirdessük, hanem odakint is izgassunk a mellett: semhogy az államnak minden ellenőrzése és budgetjoga, minden parlamenti ellenőrzés nélkül hagyjam a kath. javakat továbbra is, — és hozzájáruljak ahhoz, hogy ezen vagyon révén egyházam és felekezetem jogába mélyebben nyúlhasson bele az állam, mint más felekezetébe; hogy ezen egy-