Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

den törekvésemet őszintén és igazán alá akarom rendelni és alá is rendelem. Az, hogy az egyházi vagyont settenkedve érintetlenül hagyjuk, ahhoz hozzányúlni nem merünk, sőt azt hirdetjük, hogy a katholikusokra nézve — persze megint a felekezetek között fennálló viszonosság és egyenlőség szent nevében — azért, mert nagyobb vagyonnal bírnak, az államnak nagyobb befolyással kell bírnia . . . ezt az elvet fentartani, de a vagyoni kérdés révén a kath. egyház lelkészeit továbbra is a hatalom karjai között tartani; most pedig a protestáns autonómiát nem érinteni, csak bizonyos pontjában, de a lelkészeket mind hatalmába keríteni s ennek fejében a magyar honpolgárokat felekezeti különbség nélkül megadóztatni: ez az, ami az 1848: XX. törvényczikk szellemével nemcsak meg nem egyezik, hanem azzal homlokegyenest ellenkezik." Polónyi ismétli azon meggyőződésének kifejezését, mely szerint Magyarországon a felekezeti béke addig, míg a vagyoni kérdés megoldva nincs, helyre állani nem fog. S ez a protestánsok meggyőződése is. Mert itt rejlik az összes égető egyházi kérdéseinknek gyökere! Ezt a kérdést kell mindenek előtt megoldani, a többi magától oldódik meg minden akadály nélkül. Midőn azt látjuk, hogy az úgynevezett kath. autonómia kérdése évtizedeken át függőben tartatik s az egész klérus és a kath. kongresszusok fejei csak arra törekesznek, hogy a katholikus czélokra rendelt óriási állami vagyon a katholikus egyház tulajdonába menjen át, — akkor a többi kérdéseknek felvetése