Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.
nem egyéb, mint játék a szent dolgokkal és visszaélés a hatalommal. Ezért Polónyi határozottan követeli, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásaként s annak szellemében oldassék meg a vagyoni nagy kérdés. Ritkább dolog a magyar parlamentben katholikus embertől elfogulatlan és részrehajlatlan véleményt hallani, az 1848: XX. t.-cz. szellemének mivoltára nézve. A háttérben mindig ott van az a törekvés, hogy az úgynevezett kath. alapok és alapítványok, melyek a régibb királyaink adományából eredtek r a katholikus egyház tulajdonaivá tétessenek; mert attól félnek, hogy ha a kath. egyház birtokában és élvezetében levő óriási vagyon esetleg szekularizáltatnék, akkor a kath. hívek is egyenlő sorsra jutnának a más töivényesen bevett vallásfelekezetek híveinek sorsával. A kath. egyház vezetőférfiai előtt ma sincs gyűlöletesebb szó a magyar törvényben, mint: „a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság elve". Innét van, hogy minden olyan kérdés, mely a vagyon, az alapok és alapítványok jogi természetének tisztába hozatalára irányul, úgy a parlamentben, mint a kormánynál mindenféle ürügyek alatt levétetik a napirendről. A kath. klérusnak még mindig döntő hatalma van; s e kérdésben a hívek is egyetértenek vele, mihelyt megértetik velők, hogy a vagyoni egyenlőség és viszonosság elvének alkalmazása azt jelenti, hogy a kath. hívek is egyházi adó alá fognak vonatni! Polónyi, mint hű katholikus, erre nézve azt mondotta, hogy az ő véleménye szerint annak a
