Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

Felemlíti gr. Apponyinak azt a kijelentését, hogy a kath. egyház nagy javai az egyházat azon helyzetbe hozzák, hogy a papi kongruáját maga rendezheti. Ha ez így van, mit Tisza Kálmán is helyeselt, hogyan szavazhat ő Wlassics javaslatára, holott maga mondja, hogy a kath. egyház vagyona elégséges arra, hogy a kongruat maga fedezhesse ? Ez ellenmondás, melylyel kedveskedni akarnak a kath. püspököknek! „Önök— úgymond— tudják, hogy a kath. egyháznak megvan a vagyona, hanem minden liberális elv ellenében, ellenére a prot. egyházaknak, melyek hosszú századokon át küzdöttek ez irányban; mégis úgy járnak el, hogy egyik felekezetet a másiknak javára adóztatják meg! Emlékezzenek csak vissza, hogy a legutolsó 20 évben is milyen harczok folytak a kegyúri jog miatt, hogyha az ilyen joggal ellátott birtokok protestáns vagy zsidó kézre kerültek! Milyen harczok voltak a pár bér miatt! Akkor hangoztatták, hogy nem jogos, hogy egyik felekezet a másiknak adóját viselje. És ma Önök előállanak egy törvényjavaslattal, a mely a vagyon kérdését meg nem oldja; mely az egyházi vagyont hagyja a püspöki kar és a katholikus egyház kezében; az eddig soha senki által meg nem adóztatott kath. hívőket pedig megadóztatják más felekezetek javára is s megadóztatják magukat a protestáns hívőket is, saját lelkészeiknek állami adóval való fentartása czéljából! . . ." „Ezek a dolgok, folytatja tovább Polónyi — nem vezethetnek vallásbékére, a melynek én min-