Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

Sándorral, mint akkori miniszterelnökkel szembeni Majd megválik nemsokára az ő cselekedeteiből. Ezek fényesebben fogják tanúsítani, mint összes szónoklatai, hogy az államférfiak melyik fajához tartozik. Ha csakugyan csak az efemer tündöklés és hatalmi birtoklás-inger hajtja: akkor be fog következni az, a mit Polónyi Géza, gr. Apponyinak társa, mint 48-as képviselő mondott, hogy a vallási béke ilyen úton soha sem lesz meg e hazában. Polónyi, mint katholikus ember, tiltakozott az ellen, hogy a kormány a gazdagon dotált egyház szegény papjainak fizetését az állam pénztárából egészítse ki; és „ezzel elébe vágjon egy nagy princzipiumnak". Mert ha ennek az Ígéretnek valami értelme van, úgy az nem egyéb, mint annak a princzipiumnak elismerése, hogy daczára annak, hogy a kath. felekezetnek megvan a maga vagyona, a melyei magát fentarthatja, az állam mégis gondoskodni akar lelkészeinek segélyezéséről. „En — úgymond — ahhoz a borravaló-politikához, mely a püspöki kart azzal akarja megnyugtatni, hogy az állam pénzén segélyezi azokat az embereket, akiket ők, a püspök urak, százezrekre menő dúslakodó jövedelmeikkel — koldulni hagynak, soha hozzájárulni nem fogok. Ez ellen fel fogom emelni tiltakozó szavamat úgy is mint magyar ember, úgy is mint katholikus emberi" Bármilyen véleményben legyen valaki Polónyi egyéniségéről, azt az egyet nem lehet elvitatni tőle, hogy nagy ész és kitűnő jogász.