Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

hogy „csak azért bírta magát fentartani, mivel a föld sem akarja elnyelni". Ezt a világmozgató törekvést azért kellett itt legalább megemlíteni, mert ebből láthatjuk azt a hátteret, melyre a magyar egyházpolitikai mozgalom vezetői támaszkodtak. Ilyen előzmények után Wlassics Gyula miniszter 1894-ben addig is, míg a katholikus papság kongruájának alapját képező és már egy évtizednél is hosszasabban húzódó főpapi jövedelemösszeírás elkészül, arra határozta el magát, hogy ezt be nem várva, a többi kisebb vallásfelekezetek papjainak kongruáját külön törvényjavaslatban fogja a törvényhozás elé terjeszteni. Ennek a javaslatnak első szakasza világosan jelzi, hogy mivel „a latin, görög és örmény szertartású katholikus lelkészek jövedelmének kiegészítése jelenleg rendezés alatt áll

u

; míg ezen rendezés be nem következik, a legszűkebb anyagi viszonyok között levő lelkészek jövedelmének ideiglenes kiegészítéséről az államköltségvetés megfelelő külön összeget fog felvenni! A második szakasz és utána a többi összes szakaszok „a többi", vagyis a protestáns és más szegény felekezetek lelkészeiről szólanak. És mit olvasunk a törvényjavaslat indokolásában? Azt, hogy a kormány „a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén akar elsősorban segíteni. Még a királyi trónbeszédben is ilyen kijelentés foglaltatott. A részletes indokolásban világos szavakkal fejeztetik ki, hogy a kath. papság jövedelmi kiegészítésének kér-