Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

e czélra, de az ügy mégis csak abbamaradt; mert a megszavazott összeg soha sem lett befizetve. Még felosztva sem. A javadalmak élvezetében levő újabbkori főpapok éppen úgy jártak el, mint a XVIII. századbeli elődeik. Ezerféle kifogásokat tettek a befizetés ellen! De kérdjük: mi akadályozta a kormányt abban, hogy a megüresedett javadalmak jövedelmeinek egy részét az egyház és vallás czéljaira, jelesül az alsóbbrendű lelkészek jobb ellátására fordította volna ? Helyesen emeli ki B. Forster Gyula, hogy Trefort minisztersége ideje alatt alig volt egy főpapi szék, mely meg ne üresedett volna. Egy-egy ilyen esetnél minden nehézség nélkül visszatartható lett volna a betöltésre váró egyházi javadalomnak egy része a katholikus lelkészek kongruájának rendezésére! A püspökjelöltek bármelyike szívesen előlegezte volna a kellő összeget, ha tudja, hogy a püspöki széket és vele együtt a javadalmat is meg fogja kapni. Senki sem mondhatta volna, hogy vele méltatlanság történt; mert volenti non fit injuria. Igen ám! Csakhogy az 1848: XIII. t.-cz. nemcsak római kath. papok kongruájáról szól, hanem minden bevett ker. vallásfelekezeten levő lelkészek fizetésének pótlásáról! Hiszen a protestáns papok jelentékeny részének fizetése szintén az eltörült tizedből állott. Ezekre nézve sok helyen igen nehéz helyzet fejlődött ki, mivel egyedül híveik jóindulatára voltak utalva. Ezekről nemcsak a gazdag róm. kath. püspökök, de még a miniszterek is megfeledkeztek !