Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

Nem csoda, hogy a protestánsok mind sűrűbben kezdték hangoztatni az 1848: XX. t.-czikkben kifejezett tökéletes jogegyenlőség és viszonosság elveinek megvalósítását. Trefort miniszterben meg is volt a jó szándék; elő-előszedte nagynevű elődjének, B. Eötvösnek javaslatait és előmunkálatait. De mikor 1887-ben felvetette a kongrua kérdését, ezzel csak a herczegprimás haragját vonta magára, a ki jól ismerte püspöktársainak gondolkodásmódját. Hallani sem akartak róla. Trefortnak hivatalbeli utódai is úgy voltak meggyőződve, hogy a kath. papság kongruáját a főpapok jövedelmeiből es a vallásalapból, de nem az állam pénztárából kell megteremteni. E részben alig volt véleménykülönbség a politikai pártok vezetői között. Még gróf Apponyi Albert is azt hirdette ! A miniszterek tényleg elrendelték a főpapok jövedelmeinek összeírását. És valahányszor az országos költségvetések tárgyalásakor ez a kérdés fölvettetett: azzal nyugtatták meg a türelmetlenkedő képviselőket, hogy az összeírás el van rendelve! „Nem összeírás kell az embereknek — monda erre Hock János orsz. képviselő —, hanem kenyér! Az összeírást már ezelőtt tíz évvel megindították; de el kellett vetni, mert helytelen volt. Tíz év óta mindig irkálnak, de a papi kongruát egy lépéssel sem vitték előbbre. A kormányok a püspököktől, a püspökök pedig a kormánytól várták a megoldást. Ez az oka, hogy a két doktor a kezelés methodusára nézve összeveszett s addig czivakodott, míg a pácziens kiszenvedett". Ez a kifakadás