Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

egyenesen a papságra. Itt az idő, hogy a papság, a mint behozta a coelibátnst, azonképen el is törülje. Most csak azért szólottam e tárgyban, mert a főtisztelendő úr némi kivánatokat. említett föl, s én nem gondolhattam mást, mint épen ezt, mire nézve szolgálatomat ezennel fölajánlom. Az a lelkes általános tetszés és helyeslés, mely Kossuthnak szavait követte, jelezte a kérdés korszerű voltát. Mert Kölcsey Ferencznek szavaival élve, a ki nem szereti családját és háza népét, az a hazát sem szeretheti, mely alapja minden társadalomnak és minden ország fölvirágozásának. Sárkány Miklós bakonybéli apát azonban rossz néven vette Kossuthnak szavait és egyszerű tréfának akarta azokat tekinteni. Mint ilyet ő is köszönettel és lekötelezettséggel fogadta Kossuth szavait. De hogy föltüntesse, mi minden kívánsága lehet még a katholikus egyháznak a viszonosság tekintetében, a papi nőtelenségen kivül, gúnyos hangon engedelmet kért, hogy Kossuth «roppant tehetségeinek)) saját csekély erejével e tárgyban némi segítségére lehessen. Itt aztán fölpanaszolja, hogy «protestáns hazánkfiai szabadon választják superintendenseiket s egyéb egyházi főnökeiket; nálunk ez másképen van... itt a miniszter ellenjegyzésével a király dönt: tehát a viszonosság tekintetében van mit követelnie». Azután a katholikus egyház kénytelen a patronátusi jog előtt meghajolni, ellenben a protestáns hazafiak patronust nem ismernek ... A protestáns hazafiak mindenféle konventeket szabadon hívhatnak össze; ellenben a katholikus egyház e lényeges joggyakorlatban is korlátozva van. A magyar egyház utolsó zsinatának aktái 1822-től a kormány irattárának poros halmai közt hevernek ... A protestáns hazafiak kedvök szerint használják külföldi iskoláknál tett alapítványaikat, ifjaikat szabadon küldhetik külföldi egyetemekre, míg a katholikusok Eómában lévő nagyszerű alapítványok használatát is a kormánytól kénytelenek kérni . . . Említ-