Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

hívei, nem kivannak semmiféle előnyöket más vallású polgártársaik ellenére, sőt ezek szabadságainak védelmére is készek síkra szállani: de, úgymond, mint katholikus polgárok ugyanazon törvényszerű szabadságot és egyenlőséget követelik magoknak is, gyermekeiknek is, melylyel a protestánsok rendelkeznek. A hit és vallás lelkiismeretbe vágó dolgok és csak a zsarnokság engedhet meg magának, beavatkozást a lelkiismeret birodalmába. «Követeljük, hogy az állam és egyház szétválasztassék. És mivel szabad hazánk protestáns polgárai superintendenseiket és egyéb lelki elöljáróikat magok választják; ehhez hasonló jogot követelünk magunknak is, arra törekedvén, hogy püspököket és egyházi elöljárókat hitünk rendszeréhez képest szabad önálló választás utján kapjunk. Követeljük, hogy valamint protestáns valláson levő polgártársaink föl vannak és föl legyenek jogosítva vallási czélokra egyleteket alkotni, gyűléseket tartani s a külföldi protestánsokkal szabadon közlekedni: hasonlóképen mi is szabadon és minden akadály nélkül alkothassunk vallási egyesületeket, hogy püspökeink anyaszentegyházunk fejével tetszvény nélkül szabadon és akadály nélkül közlekedhessünk. Követeljük, hogy valamint protestáns valláson levő polgártársaink szabadon s önállólag kezelik iskoláikat, convictusaikat és neveldéiket: úgy a mi iskoláink, convictusaink és neveldéink nekünk önálló kezelésünkre adassanak. Ez elhatározásunk fejében óvást teszünk és ünnepélyesen tiltakozunk az indítványba hozott «közös» iskolák ellen. Ám legyenek meg protestáns polgártársainknak önálló iskoláik, de mi is azt kívánjuk, hogy nekünk is meg legyenek saját önálló iskoláink. Nem akarjuk, hogy gyermekeink közösségben, minden vallásnak e dögvészében, neveltessenek. Hitünket, szent vallásunkat örökségül akarjuk hagyni gyermekeinkre. Ünnepélyesen tiltakozván az ellen, hogy iskoláink «status-iskolákká» alakíttassanak át, hangosan