Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

tói fogja kapni tisztességesebb ellátását! Mért éhezzünk mi tovább is? Csak azért, hogy püspökeink még nagyobb bőségben élhessenek! Ez volt hallható országszerte. Az egyházi lapok nagyobb része mindent elkövetett arra, hogy az alsó papságot megnyugtassa és figyelmeztesse azon veszedelemre, mely az állami dotatio esetén érheti. De ennek semmi hatása nem volt a papság azon részére, mely megunta a főpapi fegyelmet, mely a ccelibátus eltörlését kívánta és melynek egy része már a papi ruhát is magyar attilával cserélte föl. * Általában e korban a római egyház kebelében is két szélsőség volt tapasztalható. A régibb kor imádói és az újabb kor rajongói között. Amazok készek voltak a katholikus egyháznak minden középkori hagyományait védelmezni, és azokat, a kik a szabadság zajos korszakában bizonyos újításokat óhajtottak behozni az egyház intézményeibe, egyszerűen eretnekeknek, antikatholikus reformereknek és «protestantizáló» megbízhatlan egyéneknek csúfolták. Emezek hajlandók voltak alkalmazkodni az új kor intézményeihez ós azokat, a kik ragaszkodtak az elavult intézményekhez és szokásokhoz, vakbuzgó múmiáknak, farizeusoknak csúfolták. Amazok az isteni akaratra és a pápa tekintélyére; emezek pedig a józan észre és a haladás törvényeire hivatkoztak. Amazok a papi nőtlenséget a régi zsinatok nevetséges jámbor okoskodása alapján védelmezték ; emezek pedig a természet és erkölcs örök törvényeire való hivatkozással támadták és ennek megszüntetését nyíltan követelték. Amazok, már előre haladott koruknál fogva is, irigy szemmel kisérték az új nemzedék törekvéseit és a nőtlenség ostromlóit buja élvezetek utáni vágyakozással gyanúsították, és «a föld alá szerettek volna bújni, arczuk pírját elrejtendok» ; emezek pedig tiszteletre méltó őszinte-