Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

Még mielőtt a miniszteri fölhivás (május 6.) a főpapok kezébe került volna, megindult a harcz az egész 1848: XX. törvényczikk ellen! A katholikus lapok olyan mozgalmat indítottak, mely még abban a lázas esztendőben is meglepte a nagy közönséget. Mindenek előtt zsinatok tartását sürgették, hogy ott alkalma legyen minden jogosult katholikus embernek nyilatkoznia. Nemcsak a papoknak, hanem a világiaknak is! E kérdésben a hierarchikus szervezet nem csinált akadályt, nem zárta ki a köznépet sem, mert szüksége volt ennek segítségére is. Egyes lelkészek, köztük különösen Szabó Imre, már áprilisban, lelkes czikkben hívta föl paptársait, hogy elemezzék az eseményeket. Figyeljünk, úgymond, az időnek intő jeleire. Okuljunk és tegyünk . .. Buzduljunk egyszer valahára Önmagunk iránti kötelességeinkre! Első kötelességünk pedig biztosítani az életet, azután beszéljünk az élet kényelmesebbé tételéről. Csak zsinatokat minél előbb, Isten szent nevére; csak mielőbb! Azonkívül katholikus egyleteket, melyek olcsó könyveket terjeszszenek a nép között. A kilencz millió katholikus nép ilyen módon kivivandja azt, hogy e honban respectáltassék! A ki magát ily ügyben elnyomni engedi, az megérdemli, hogy elnyomassék. A hol az Úr lelke, ott a szabadság! És az Úr lelke nem a meghasonlásnak, hanem az egyességnek a szeretetnek lelke. Kérjük Istent, ki a megmérhetlen magasságban őrködik felettünk, a ki egyszülött fia által tett bennünket szabadokká, az illessen bennünket szent lelke által, hogy egyek legyünk szívben és lélekben, hogy az apostol tanítása szerint szorgalmatosak legyünk megtartani a lelkek egyességet a békességnek kötele által. (Efez. 4. s.) Az ilyen lelkes czikkeknek akkor roppant nagy hatása volt. Katholikus zsinatokért lelkesedett mindenki, azon számításból, hogy ott meg fogják védeni a római egyháznak