Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

IV. A római katholikus clerus intézkedései; állásfoglalása az új törvény ellen. Zsinatok összehívása; községi gyűlések. Az alsóbb papság és a polgárság követelései. Szélsőségek találkozása. Fájdalom, a római katholikus főpapság történeti múltjára tekintve, semmiképen sem tudott megbarátkozni a változott viszonyokkal. Nem volt képes elképzelni és elviselni azt a gondolatot, hogy a római egyház ezentúl megszűnjék uralkodó egyház lenni, hogy egyenlővé tétessék az eddig csak megtűrt felekezetekkel és függő viszonyba kerüljön az állammal szemben. Mivé lesz ezentúl a római katholikus vallás? és mivé a papi tekintély? Mi lesz a papi vagyonnal, mi lesz az egyházi alapokkal és alapítványokkal? Ki fog azokkal rendelkezni ; ki fogja azokat kezelni, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósága alá kerülnek ? Mi lesz a legfőbb kegyúri joggal? Ezek valóban nagy kérdések voltak és nagy részben ma is megoldatlan nagy kérdései az országnak. Ezekkel foglalkozott akkor az egész országos közvélemény. A fentebb említett miniszteri fölhivás következtében a római egyháznak is nyilatkoznia kellett. A nézetek, a fölfogások itt is nagyon sokfélék voltak; de a közvéleményt a római egyház szervezeténél fogva könnyebb volt megalkotni, mint a többi felekezeteknél. Itt az országgyűlés elé terjesztett és idő rövidsége miatt közös megállapodás alapján mellőzött híres petitio pontjai voltak az irányadók.