Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

vényben kifejezett tökéletes jogegyenlőséget és viszonosságot úgy kívánták megvalósítani, hogy a szerint a trónöröklés feltételei közül törültessék a katholikus vallás követelése ! Már akkor követelték, hogy az országgyűlésen a protestáns egyház is aránylag úgy legyen képviselve, mint a katholikus egyház, és ha vannak főispánok katholikus püspökök közül, legyenek a protestáns püspökök közül is. A mint Hám János lehet esztergomi főispán, úgy lehetne Biharban Szoboszlai Pap István, Győrben pedig Hubner Máté. Az effajta egyenlőségtől azonban sokan féltek. így például Székács József féltette az egyház függetlenségét; mert érezte, hogy a ki fizet, az parancsol is. Ellenben nem hiányoztak olyanok sem, a kik azt az elvet hirdették, hogy az állam a protestáns egyházat mentse fel egészen anyagi terheitől és gondjaitól. Ezek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy inkább kell valamit engedni jogainkból, hogy annál könnyebben felelhessünk meg kötelességeinknek! Látni való, hogy akkor is érezték apáink, hogy az autonómiához való szigorú ragaszkodás a gyakorlatban alig lesz keresztülvihető, mihelyest az állam fedezendi összes iskolai, egyházi szükségeiket. Érezték, hogy a ki fizet, az parancsol, vagyis legalább számon fogja kérni azt, hogy az adott állampénz valóban arra használtatott-e fel, a mire adva van. E nagy kérdés vitatása alatt azonban mindenki érezte, hogy ez az idő nem alkalmas állandó szervezkedésre, sem a felvetett eszmék életbeléptetésére.