Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

tanárainak fizetésével egyenlő legyen. A mely arányban a protestánsok a közterhek viseléséhez járulnak, abban az arányban részesűtessenek állami segélyben is stb. Lényegében ez volt az, a mit az evangélikusok és az unitáriusok Írásban követeltek. A reformátusok álláspontját Szoboszlai Pap István püspök élőszóval adta elő. Ez azonban lényegileg nem igen tért el a két testvérfelekezet nézetétől. Ekként néhány óra alatt készen volt a fölterjesztés, mely a vallás- és közoktatásügyi miniszternek át is adatott. Látni való ebből, hogy a protestánsok nem voltak igen követelők az állammal szemben, és hogy az autonómiához erősen ragaszkodtak. A sajtóban fölszólaló egyes lelkészek között akadtak, olyanok is, a kik nem bíztak az 1848-iki vallástörvény végrehajtásában; a kik azt az álláspontot foglalták el, hogy a protestánsok ne fogadjanak el semmit az államtól addig, a míg a katholikus egyház kiváltságos helyzete fönnáll. E nézet támogatására sietett Jakabfal vy Andrásnak, a harminczas évek egyik jeles követének most második kiadásban megjelent röpirata is*, melyben azt vitatta, hogy Magyarország hátramaradásának legfőbb okozója a római clerus volt. Ez kiváltságos állásával és nagy vagyonával mint a múltban, úgy a jelenben is megakadályozza az 1848-iki vallási törvények végrehajtását. Erősen meg volt győződve arról, hogy a míg a római katholikus egyháznak az államhoz való viszonyát meg nem változtatják, a míg az ország nem szűnik meg Regnum Marianum lenni, a míg az állam az egyenlőség elvét reá is, mint leghatalmasabb egyházra is nem alkalmazza és a gyengébb felekezeteknek biztosítékot nem nyújt a hatalmaskodás ellen: addig neki és a protestánsoknak nem kell semmi az állam kezéből. Voltak olyanok is, a kik a tör* L. Jakabfalvy András: Egyházi politika, különösen Magyarországon. Kiadta újra Jakabfalvy Gyula. Budapest, 1886-ban.