Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

hogy az egyházi és iskolai összes szükségleteket az állam fedezze, ha ez által az illetők sorsa javíttatik. De azt is csak azon föltétel alatt helyesli, ha a tulajdoni jog nem érintetik. Ez alatt ő az állami eredetű vagyon katholikus tulajdonjogát értette, a mit ott egész a legújabb korig minden katholikus püspök ismétli. A negyedik czikkben kifejezett szabad iskolázás ellen is van kifogása, hivatkozván a franczia és angol katholikusok azon szűkkeblűségére, melynél fogva nem engedik meg, hogy fiaik más felekezetű iskolába járhassanak. Kívánsága az, hogy a kimondott szabad elvek alkalmazása iránt a minisztérium a jövő törvényhozás elé kimerítő törvényjavaslatot terjesszen be. Akkor majd elmondja a katholikusok álláspontját. Ócskay Antal, kassai püspök, hasonló szellemben beszélt. Valamivel erélyesebb hangon ismételte, hogy a katholikus egyház jogait és javait ilyen törvénynek soha sem fogja föláldozni! Ö már óvást is emel a szóban levő jogok és javak csonkítása ellen! Fogarassy Mihály, szkodári püspök, ugyancsak a katholikus jogokat és javakat védelmezi. Beszéde híven tükrözi vissza az akkori katholikus főpapságnak gondolkozásmódját. Büszkén hivatkozik arra, hogy a katholikus vallás és egyház mindig hirdette az alkotmányos szabadságnak s egyházi függetlenségnek azon értelmét, miszerint magát és a népeket a túlterjeszkedő hatalom nyomása ellen védje. A jelen időben is, úgymond, ő tűzte ki Európa népeinek a haladás zászlaját, és ha a hatalmi nyomásnak ideje megint visszatérne: ő a népeket a szolgaság békóitól a szabad működés és fejlődés dicsőbb terére fogja kiemelni ... Én a szabadságot közös kincsnek tartom és nem monopóliumnak; és a vallási szabadságról azt hiszem, hogy ez az emberi jogok legszentebbike . . . Ilyen bevezetés után az ember azt hinné, hogy örömmel fogja üdvözölni a szőnyegen levő törvényjavaslatot.