Zsilinszky Mihály: Az 1610-ik évi zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya 1910.
I. Bevezetés. A reformatio jelentősége. — Középkori reformátorok — az egyházi visszaélések ellen — és nem az egyházi tanok ellen léptek fel. — Hazai állapotok. — Ev. gyülekezetek szervezkedése.
üldözött reformátorok mindig voltak Krisztusnak egyházában; az apostoloktól kezdve a mai korig. A kereszténység első évezredében élt reformtörekvések sorsáról ne beszéljünk most. De a megmegujuló római támadásokkal szemben mégis rá kell mutatnunk azokra a középkori reformátorokra, akik a mostani évezred eleje óta terjesztették a lelki világosságot és szembe száltak a római hatalmasságokkal, még mielőtt Luther és Kálvin megszülettek volna! Mélyen tisztelt hallgatóim közül sokan emlékezni fognak Damiani Péter, Canterbury Anselm, Abelárd Péter, Bruys Péter, Bresciai Arnold és Vald Péter neveire, akiknek legnagyobb része máglyán vagy börtönben végezte életét. Ki ne ismerné Bacon Rogernek reformátori műveit, az angol Occam világi és egyházi «monarchiáról» írt bölcsészeti könyvét. Petrarcának és Daniénak kitöréseit a pápák ellen, az angol Wikliffnek és a cseh Húsznak reformátori műveit? Végre az olasz Savonarolának tüzes beszédeit? Ki ne ismerné az egyetemes zsinatoknak az egész egyházi élet átalakítására és a benne felburjánzott bűnök megszüntetésére való törekvéseit? Cusa Miklós bibornoknak és társainak az egyházi fegyelem érdekében való fáradozásait? Lehet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a következett tudománybeli renaissance által felélesztett kritikai szellem és a könyvnyomtatás feltalálása után még nagyobb eredménnyel dolgozhattak azok a XVI. századbeli reformátorok, akiknek emlékét Róma még ma is elhomályosítani akarja? Meg kell azonban jegyeznünk és különösen hangsúlyoznunk, hogy az említett reformátoroknak egyike sem akart egyházi szakadást előidézni. Mindnyájan csak bent a római kath. egyház kebelében kívánták az egyházi bajokat megszüntetni. Luther az ő hires 95. vitatételeiben nem a kath. hitelveket támadta, hanem a gyakorlati életben előfordult visszaéléseket, különö-