Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

osztályokban való nagy elfoglaltatásuk mellett a tanulókat önmunjkásságra és önálló gondolkodásra szoktatták. Különösen Benka Ádám, az intézet igazgatója, volt nagy hatással az ifjúságra. Ez ismertette meg az ifjú Székácsot is az ó-kor klasszikusaival, kiknek örök szépségű példái oly varázserővel hatottak reá, hogy még későbbi életében is mindig gyönyörrel tért vissza tanulmányozásukra. Az akkori középiskoláknak általában nagy érdeme volt abban, hogy a klasszikusok iránti szeretetet fel tudták ébreszteni az ifjúságban, s nem kínlódtak a nyelv szabályaival oly soká, mint azt például most tapasztaljuk. A tanulók többet tanultak meg gyakorlatilag, mint a könyvből; s éppen nem volt ritkaság, teljesen korrekt latin hexametereket hallani, melyeket tanulók készítettek. De másrészről egy nagy hiányuk volt ezen latin iskoláknak, nevezetesen az, hogy a magyar nemzeti irodalmat elhanyagolták. A tanulóknak alig volt annyi jártasságuk a magyar irályban, hogy helyesen írni tudtak volna. Székács azonban magánszorgalommal pótolta azt, a mit az iskola nem nyújtott. Szegénységénél fogva arra volt utalva, hogy mások tanításával tartsa fel magát. Magánórákat vállalt, minek azon kedvező eredménye lett, hogy kénytelen volt többet dolgozni, mint mások. — Első éve után, a fent emiitett csapláros házától búcsút vévén, Szászky Ádámné asszony házába ment lakni, hol három évig igen jól érezte magát. Az áldott jólelkű özvegy asszony igen megkedvelte a szorgalmas íiút, a ki nekie — „mindenese, kertőrzője, pinczemestere, számtartója, imádkozó és éneklő társa volt". Atyja azzal hálálta meg jóindulatát, hogy évenkint egy-egy jól kidolgozott bőrt hozott neki ajándékba. Három év lefoly-