Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

— Hova, hova Székács János uram? kérdi a lelkész az utasokat. — A fiamat viszem Gyulára inasnak, volt a kissé félénk válasz. A lelkész nem tudott kibékülni ezzel a gondolattal, hogy a jeles tehetségű gyemekből tímár inas legyen. Azért a legőszintébb jóakarat hangján, az apa szivéhez és értelméhez fordult azon kéréssel, ne vigye a fiút Gyulára, forduljon vissza, majd megbeszélik otthon tüzetesebben a teendőket. Székács János uram egyideig töprenkedett, aztán pedig — a lelkész nagy örömére — visszafordította a kocsi rúdját és fiát csakugyan visszavitte Orosházára. A következő napon Szigethy lelkész magához hivatván az apát, előadta, milyen nagy reményeket fűz ő a fiú jövendőjéhez, ha papi pályára lépne s ezzel sikerült őt rábeszélnie, hogy a fiút Mezőberénybe vigye, hol a jó emberek segítsége mellett, nagy költség nélkül lehetett a szegényebb sorsú középiskolai tanulóknak neveltetniök. Ehhez járult azon kedvező véletlen, hogy egy Spiesz nevű berényi csapláros, ki neje után rokonságban állott Székácsokkal, éppen akkor Orosházán mulatott. Ez látva az aggódó apa gondjait, azon ajánlatot tette, hogy csak vigyék el Berénybe, hiszen egy évig ő is eltartja Isten nevében, minden díj nélkül. Ez döndött. Székács október 14-én már berényi diák volt. Mezőberénynek megvolt azon előnye, hogy ott az iskolai latin nyelven kívül, a tanulók gyakorlatilag elsajátíthatták a német és a tót nyelvet. A középiskola ugyan kevés tanerővel ós csekély taneszközökkel rendelkezett, mindössze három tanára volt: Krízs, Jankovics és Benka. De ezeknek meg volt azon érdeme, hogy a kombinált