Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

hazafias érzés és cselekvés élő példája, ragadta meg Áchimnak lelkét. Vajdáért és eleven előadásáért rajongott az ifjúság. Modorában a nyájas bizalom ; tanulókkal való érintkezésében az őszinte egyszerűség és természetesség ; előadásában emelkedettség és komolyság volt a fő jellemvonás. Sokaknak úgy tűnt fel, mintha az ifjúságnak inkább barátja, mint tanára volna. Áchim Ádám, a ki alapjában visszavonult természetű szerény magaviseletű ifjú volt, Vajda iránt fiúi szeretettel viseltetett; s ez a szeretete akkor sem csökkent, mikor Vajdát némelyek istentagadással vádolták. Pedig csak az volt a baj, hogy némely lelkész Vajdának a természet iránti szeretetét félreértette, nem ismervén lelkének vallásos érzelmeit és prózában irott szép hymnusait, melyek a jeles tanárnak nemcsak költői, hanem vallásos kedélyéről is fényes tanúbizonyságot tettek.

1 Tény, hogy Áchim Vajda előadásai folytan kezdte megérteni az Isten és a természet közötti összefüggést, És mikor a felsőbb osztályokba, leginkább bölcsészeti gondolkodású Vandrák András kedvéért Eperjesre ment, már akkor tiszta fogalommal bírt a magasabb tudományok feladatáról. Vandrák Andrásnak minden előadása után érezte, hogy értelme világosabbá és szive melegebbé lett. De jó hatással voltak reá a többi tanárok is, a kik a haza sorsának jobbrafordulását lázasan váró kor szelleméhez képest határtalan lelkesedésre tudták buzdítani tanítványaikat. Áchim 18 éves volt, mikor a pesti márcziusi ifjúság 1 Vajdáról szép és alapos életrajzot irt Szécsy Károly kolozsvári egyetemi tanár.