Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

mozgalmának híre Eperjesre érkezett. Az Alföldet már a ráczok lázadása tartotta izgalomban. A nyári szünnapokra hazasiető diáksereg égett a vágytól, hogy erejét a haza védelmének szentelhesse. Természetes, hogy Áchim Ádám sem maradhatott otthon, hanem sietett vissza Eperjesre, hogy lelkes társaival együtt ő is részt vegyen a szabadságharcz viszontagságaiban. Az 184$. év őszén azon szándékkal búcsúzott el szülővárosától, hogy addig nem tér vissza, míg a harcz koczkája vagy jobbra, vagy balra el nem dől. Nov. 23-án érkezett Eperjesre, a hol mint az eperjesi 30 tagú diáklégiónak tagja, teljes katonai felszerelést kapott és már néhány nap múlva, decz. 8-án Kassa felé indult az osztrák hadak ellen. Táborozásáról vezetett naplójából megtudjuk, hogy Kassa alatt részt vett az első csatában, mely azonban a magyar honvédség vereségével végződött.

1 1 Érdekesnek találjuk Naplójának egyes részeit itt közzétenni: . . . „Már a inult (nov.) hónap második felében szállongott a hir — úgymond — hogy egy Hammerstein nevű lengyel vezér alatt egy csapat be akar törni Sárosmegyébe, mely azonban nem valósult meg . . . e hírre már ágyú- és embersegítség után is látott a beveendő Sáros vármegye. Nemsokára hat ágyút vittek Eperjesen keresztül a helybeli polgárok védelme alatt a határokra. Ezeket követé a kassai polgárság; végre az abauji, gömöri és tornai számos nemzetőrség s abauji lovasság, magokkal hozván öt ágyút. Ezek között két régi, hét láb hosszú, ily felirattal: Franciscus Bebele in Pelsevicz 1547. Igen tetszett nekem e két ágyú régisége s különösen öntése miatt, bár más részről sajnáltam, hogy ily hatalmas eszköz talán szinte embertelen czélok elérésére használtatott rosszhírű kohólójától. Oh, szentebb czél felé hozattak azok most ide. Decz. 8. Mindnyájan Kassa felé retiráltak Bártfáról, mert