Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

A tanulók kevesebb órában többet tanultak. A latinból és németből többet is tudtak, mert az illető tanárok előadás közben latinul és németül beszéltek tanítványaikkal. Az erkölcsi tartalmú példabeszédeknek és klasszikus latin mondásoknak egész halmazát tudták az ifjak emlékébe vésni, a nélkül, hogy azok megerőltették volna magokat. Molitórisz Adolf, ez a római jellemű tanár, oda tudta, varázsolni tanítványait a római korba. A római hadvezérek dicső tetteit lelkesedéssel; a hitványságot és árulást kárhoztatással, a családi és országos szerencsétlenséget pedig könyezve ecsetelte. Az ily lelkes előadás feledhetetlen benyomást tett a tanítványok lelkére ; különösen Áchim jellemére. Molitórisz még azzal is kitüntette őt, hogy saját.gyermekeinek házi barátjává, tanítójává tette. Ott látta Áchim az egyszerű evang. tanár házi életét, atyai szigorát, következetes hajthatatlan jellemét és — szívjóságát. Bámulta azt az őszinte lelkületet, mely a saját tanulókorának gyengéit, sőt saját ifjúkori tudatlanságát is ösztönzésül tudta elbeszélni gyermekeinek és tanítványainak, csakhogy meggyőzze őket arról az igazságról, hogy kitartó szorgalommal minden nehézség legyőzhető. Ott látta a a jellemfejlesztés öntudatos példáját, mikor a jó Molitórisz történelemből vett példákkal mutogatta gyermekeinek nek az igazmondás és őszinte bevallás erényeit s a hazugság, alattomosság és alakoskodás bűneit. Áchim tanulva tanított — és tanítva tanult Molitórisz házánál, a hol a tanítói hivatás félreismerhetetlen sikereivel vezette tanítványait az öntudatos foglalkozás nehéz útján. A költészeti és szónoklati osztályokban Vajda Péter a szabad természet tüneményeinek hivatott költője s a