Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

likus egyetemes egyház mindenkor gondoskodott arról, bogy iskolái és tanítói, akár tanrendszer, akár paedagogiai képzettség tekintetében a kor színvonalán álljanak. Vozárik Pál kiváló mértékben bírt azon ritka tulajdonsággal, mely képes volt tanítványaiban a tanulási kedvet felébreszteni és állandóan fentartani. Örök ifjű kedély és a gyermekek iránti szeretet jellemezték ó't. Nyilvános vizsgálatai valóságos ünnepélyek voltak, hol a szülék nagy seregén kívül a város intelligentiája is szívesen megjelent. Áchim Ádám kedvencze volt tanítójának, a ki szeretett vele külön is foglalkozni, — sőt nyilvános vizsgálaton dicsekedni is. Talán ez adott az akkori lelkésznek, a jó kedélyű Haán Jánosnak alkalmat arra, hogy néha, csupa tréfából olyan kérdéseket is intézett a gyermekekhez, melyekkel őket zavarba lehetett hozni. Ilyenkor rendesen a kis Ádám mentette meg az iskola becsületét. A szüléknek és tanítóknak reménye nem csökkent meg akkor sem, mikor Ádám 1840-ben a szarvasi főgymnasiumba kerülvén, egymásután megnyerte tanárainak szeretetét. Négy kiváló tanára volt ekkor Szarvasnak. Alsóbb osztályokban Benka György és Molitórisz Adolf, a felsőbbekben Vajda Péter és Ballagi Mór. A tanárok csekély számát ezek szorgalma és lelkesedése pótolta. Az egyes osztályokra nem lévén külön tanár, két-két osztályt kellett combinálniok és oly rendszert alkalmazniok, melytől a mai szaktanárok kétségen kívül visszariadnának. De ha az ekként elért eredményt összehasonlítanák a mostani eredménynyel, bizonyára csak elismeréssel adóznának elődeiknek.