Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

1. Békés-Csabán született 1830. évi szeptember hó elsején; azon alföldi nagy községben, mely még akkor csak arról volt nevezetes, bogy egész Európának legnagyobb faluja volt. Népe, mely a felvidékről a mult század elején vallásüldözés következtében vándorolt le, vallásossága és szorgalma által a jólétnek magas fokára emelkedett. Ebből a népből származott Áchim Ádám, a kinek atyja, György, jómódú földmíves gazda volt. A család vagyona, bármily szép volt, nem látszott elegendőnek azon tizenkét gyermek számára, a kikkel az ég megáldotta. Azért a gondos apa egyik fiát szűrszabónak, másikát rézművesnek; a legifjabbat pedig, t. i. Ádámot, papnak neveltette. Ezzel elérte azt, hogy valamennyi gyermeke tisztességes nevelés mellett anyagilag is boldogult. A mezőgazdasággal foglalkozók szorgalmuk s jó házasságok által biztosították jövőjüket; az iparos testvérek becsületet szereztek nevüknek az iparosok körében. De a család főbüszkeségét a leendő paptestvér — Ádám képezte. Már a népiskolában feltűnt vas-szorgalmával, rendszeretetével és vallásos kedélyével. Első tanítója Vozárik Pál azon tanítók közé tartozott, a kik a tanítás mellett nagy gondot fordítottak a nevelői hatásra. Akkor még nem volt országos törvény, mely a legnagyobb részletességgel körülírta volna a tanítás által elérendő czélt, meghatározta volna a tantárgyak számát és terjedelmét, szervezte volna az iskolai felügyeletet. De az evangé-