Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

csak keveseknek volt tudomásuk hívei iránt lángoló szivének nemességéről. Némelyek fösvénységgel és önzéssel vádolták; mások önfejű embernek és megbízhatatlan hazafinak tartották; mert visszavonultan élt és mert legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltetett minden kérkedő és önző ámítók iránt, a kik a ^szent hazá"-t csak nyelvükön hordották, de az igaz hazafiság önfeláldozó tetteit soha nem gyakorolták. Ő tetteivel akarta megczáfolni elleneseit; némán tűrte a bántalmakat és mint Krisztusnak hű szolgája kenyérrel fizetett azoknak, a kik őt kemény kővel dobálták meg. Akarjátok tudni ki volt Áchim Ádám? Olvassátok el végrendeletét és meg fogjátok látni, miért látszott fösvénynek, miért vonult vissza minden mulatságtól, miért áldozta fel életének minden örömét hazája és egyháza népéért. A bátor és szilárd római jellemek ma a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A hajlongás, hízelgés és alkalmazkodás korát éljük. Áchim a közélet terén mindenkor az erős meggyőződés, a férfias bátorság és önfeláldozó munkásság embere volt. Szinte büszke volt arra, hogy a népszerűség biztató és ragyogó mosolyának ellent tudott állani. 0 nem akart úszni az árral, mely minden könnyű szálfát magával ragad. Azon kevesek közé tartozott, a kik az ár ellen is tudnak és merészelnek úszni. Ezen ritka tulajdonait bámulták mindazok, a kik őt közelről ismerték. Azt hiszem, hasznos szolgálatot teszek a közélet embereinek és az egész evangélikus egyháznak, ha néhány szóval elbeszélem, ki volt hát Áchim Ádám ? Hol, mikor és miként lett ő az ev. egyház díszévé és egyik legnagyobb jótevőjévé?