Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

Az 1849-iki eseményeknek is tanuja volt, míg a harczi szerencsének balrafordultával a közfigyelem Szeged, Temesvár és Arad felé fordult. Achimot csakis fiatalsága és az a körülmény mentette meg az osztrák hadseregbe való besoroztatástól, hogy theologussá lett. Mint ilyen, Pozsonyba sietett, hogy a papi pályára előkészülhessen. Ez látszott ekkor a legbiztosabb és legnyugalmasabb pályának. Azonban csakhamar kiábrándult álmából, mikor Pozsonyba érve látta, miként bántak az úgynevezett már az ellenség beütött volt, — a mieink pedig ellentállásra erötelenek voltak. E napon, 9 órakor ment el az eperjesi nemzetőrség is Kassa felé; vele az eperjesi deák-legio (mintegy 30), melyben én is foglaltam helyet, vadászpuskával, katonaesákóval, bakancscsal, köpenynyel, bornyúval és patrontáskával ellátva. így s ekkor menve, éjfélutáni lVa órakor érkeztünk Lemesre — a hol a hidat a mieink fölégették — mi pedig reggelig megpihentünk. Ez volt két mérföld. Reggel egy mérfölddel tovább Budamérre mentünk, hol csak a mi légiónk maradt a nyolcz ágyú és municzió örizetére, mit mi csaknem éhen-szomj an meg is tevénk, amúgy becsületesen, katonásan — kényszerítve. Az ágyúk között két kicsi volt vasból öntve, melyek Rákóczytól maradtak Bártfán s felszereltetve hozattak ide. Deczember 10. Vasárnap, hallván, hogy az ellenség sietve követ, kocsikon odább mentünk; aztán a kassai hegy innenső oldalán készülőfélben levő sánczok mögött leugráltunk s le is telepedtünk. Ősziesen friss levegő lóvén, tüzet raktunk, a még Budamórről magunkkal czipelt húst megsütögettük és megettük, némelyikünk kenyér nélkül is. így hevertük el a napot. Erre gr. Kaller parancsnokunk szavára a hegytetőre mentünk, a köztábor helyére, erdőbe. Itt fát nem kapván, idegen tűzhelyeket körül feküvén, vagy állván, — fáztuk el a hosszú éjszakát . . . Reggelre oly tiszta napot értünk, mintha maga az természet szemtanúja akart volna lenni a történendőknek. Oda hagytuk a tábor helyet s külön-külön helyre állítattunk fel. Minket egy bokrosba állított vezérünk; hátunk megett