Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

földön végképp el ne oltassák. Egymás után érték egyházukat a legkíméletlenebb csapások; gazdasági, jogi és szellemi téren támadták meg ó'ket, hogy életerejök végképp elsorvadjon és elcsigázva, elnyomva végre észrevétetlenül eltűnjenek a katholikus tengerben. A protestáns egyházaknak az elsó' nagy tusát az 1712/15-iki országgyűlésen kellett megvívniok. Már a koronázás eló'kószületei közt kitűnt, hogy a protestánsokat pusztán megtűrik az országgyűlésen, s hogy nekik ártsanak, az oktalan szenvedély még a nemesség rendi jogain is rést üttet velők. Országgyűlési prédikátor hívását csak sok esre-hitre s a praecedens esetek miatt, de nem a lelkiismeret jogának tiszteletéből engedték meg nekik. A korona lehozásával megbízott deputációba az evangélikus vallású Okolicsányi Pált is beválasztották, de utóbb a nádor felszólította, hogy a megbízásról mondjon le vagy legalább ne vegyen részt a bizottság munkájában. Okolicsányi a legközelebbi országos ülésen megyéjének panaszaképpen felhozta a rendek előtt a rajta esett sérelmet. Szavaira nagy zendülés támadt; össze-vissza kiabáltak: az bizony nem injuria, nagy dolgok vannak s ilyesmit meg sem kell hallgatni. Felállott erre Ráday Pál, a protestánsok egyik vezéralakja, később református főkurátor s a régi országgyűlések módja szerint, a »status evangélikus« nevében kért szót. »A klérus táblája nagy fervorral megzendűle és a zengő szók az egész házat betelek.« » Nincs evangélikus státus, ki tette státussá? Nincs ötödik státus. Bezzeg status!« s több ilyfajta kifakadással próbálták elriasztani Rádayt a felszólalástól.

1 Ez az eset nyilván mutatta, mit várhatnak a protestánsok az országgyűlés többségétől. Ráday, aki bécsi útjából visszatéret, a prímást tájékozás végett szentkereszti kastélyában fölkereste, előre látta, hogy a »jövendo országgyűlésén, mely szeptemberben bizonyosan be fog állani, mely rettentő veszekedések és galibák tódulnak reajuk«.

2 A két álláspontot áthidalhatatlan ellentét választotta el egymástól. A papság az eddig adott engedményeket is sokallta s az egyház ellen való bűnnek bélyegezte. Sajtóban, gyűléseken, királyi tanácsban nyíltan hirdette, hogy a vallási egységben van az igazi egység s csupán róm. kath. ember lehet hűséges alattvaló; valamennyi eretnek titkos pártütő. A nagytekintélyű, de bátor Ráday 1 Ez országgyűlésről rendkívül érdekes adatokat közöl Lányi Pál gömöri evangélikus követ diariuma. Acta Diaetalia. Nemzeti Múzeum könyvtára. Történelmi Tár 1903. és 1904. 9 Eáday Pál levele 1714 JUDÍUS 7. Közli Zoványi Jenő. Magyar Prot. Egyliáztört. Adattár I. 5—8. lapon.