Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

valamint arra sem, hogy a lutheránusokat üldözni fogja, hanem csak általánosságban az igaz apostoli hit védelmére. Szó nélkül hagyta, midőn a következett évben a besztercei káptalan papsága határozottan visszautasítja a Ferdinánd által püspökké kinevezett Bornemisza Pál eretnekítő rágalmait. Szó nélkül hagyta az 1554-ben Medgyesen összejött rendeknek a vallásügyben hozott eme határozatát : Ámbár a keresztyén hit csak egy, mégis, minthogy az ország lakosai úgy a szertartásokra, mint a szentségek kiszolgáltatására nézve is eltérnek egymástól, rendeltetett, hogy míg a várakban lesznek alkalmazva, minden résznek saját papjai és prédikátorai legyenek, ós se a papok, se a lakosok közül senki ne merészelje a másikat illetlen szavakkal sérteni. Hasonlóképen türelmesebb s a reformáció iránt kevósbbó elfogult szellem nyilatkozik Ferdinándnál a trienti zsinatra küldött főpapokhoz intézett utasításaiban, de ugyancsak a magyarországi főpapoknak a trienti zsinaton tett nyilatkozataiban. A király is, a főpapság is elismerik, hogy a római egyházban csakugyan sok reformálni való van, s ezzel félig-meddig igazolták Luthernek és társainak a vallásjavítás terén kifejtett munkásságát; figyelmezteti Ferdinánd a zsinatra küldött követeket, hogy a zsinatra meghívott ós ott megjelenni reményit protestánsokkal szelíden bánjanak, azoknak a netán felhozandó indokaikat, ha azok helyesek, jogosultak, figyelembe kell venni, ha pedig alaptalanoknak találtatnának, meg kell azokat cáfolni; a lényegtelen hitágazatokban engedmények teendők; a hagyományokból és szertartásokból mindaz eltávolítandó, avagy megjavítandó, ami babonának tűnik fel s a népnek inkább megbotránkozására, mint épülésére szolgál. Különösen óhajtották Ferdinánd is, a magyar főpapok is, hogy a zsinat törölje el a papnőtlenségi törvényt s engedje meg az úrvacsorának két szín alatt való kiszolgáltatását.

1 Ámde ha a zsinat minden ilyesféle reform-gondolatot figyelmen kívül hagyott, az az elv nyervén diadalt a zsinati atyák között, hogy az eretnekség ördögének nem szabad semmi engedményt tenni, nehogy ha a kisújjat elnyerheti, az egész kart, s az egész szervezetet magához ragadja, — Ferdinánd is, a magyar főpapok is, engedelmes jó pápista keresztyénekhez illőleg meghajoltak a zsinat végzései előtt s megmaradt előttük a vallásjavítás mint »veszélyes dögvész«, mint az ország romlásának, mint Isten haragjának egyik fő előidézője. Hogy Ferdinánd, a most említett pár esetet kivéve, 1548-tól egész haláláig az országgyűlésekhez intézett előterjesztéseiben, 1 L. Fraknói: A magyar főpapok a trienti zsinaton.