Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

királyi rendeleteiben oly kitartó szívóssággal küzdött a római egyház új életre keltésében, a hitben és szertartásokban való egység helyreállításában s ezzel kapcsolatban a vallásjavítási törekvéseknek az ország általa birt részeiben való teljes meghiúsításán, ez első sorban Oláh Miklós esztergomi érseknek tulajdonítható. Az ő lelke visszatükröződik Ferdinánd vallásügyi intézkedéseiből, viszont az ő lelke s erélye öntött életet ez intézkedésekbe. Oláh Miklós iskoláinak N.-Váradon bevégezte után II. Ulászló udvarába került mint apród (1516), de pár óv múlva papi pályára lépett, előbb pécsi, majd esztergomi kanonok lett; 1526-ban II. Lajos-'' nak, a mohácsi vész után pedig özvegyének — Máriának — lett kegyelt titkára, kit azután mint V. Károly helytartóját Németalföldre is elkísért 1531-ben s ott tartózkodott 1542-ig, mely idő alatt kora több kiváló humanistájával, így Erasmussal is érdekes tudományos levelezést

1 folytatott. II. Lajos eleste óta folyvást Ferdinánd párthíve volt, de külföldről hazatérte után még erősebben csatlakozott hozzá, viszont Ferdinánd is ez idő óta kegyeivel elhalmozta s egyik legbizalmasabb tanácsadójává fogadta; 1543-ban kinevezte zágrábi püspökké ós kanczellárrá, majd egri püspökké, 1553-ban esztergomi érsekké s az ország prímásává, 1562-ben egy időre királyi helytartóvá, ki azután e magas egyházi és országos méltóságok birtokában kétségkívül sokat tehetett a római egyház új életre keltésében. És tett is; annyival is inkább, mert nála a kiváló lelki tehetség, a tudományos ismeretekben való gazdagság ritka gyakorlati érzékkel, mély belátással, a politika minden fogásában való nagy jártassággal, a király és általában a szerepet vivő országos emberek lelik világának közelről való ismerésével volt párosulva. Méltán tekintik és nevezik őt hitfelei a római egyház megmentőjének. Valóban Oláh volt az, aki a Ferdinánd által bírt részeiben az országnak a reformáció hódító árja elé először erős gátakat emelt, sőt azon árt több helyütt visszaszorította; ő tett oly intézkedéseket, melyek következtében, ha nem is az ő életében, de később, a politikai körülmények kedvezése mellett, a római egyház majdnem korábbi fényében ragyoghatott. Célja féle haladtában vérpatakok ugyan nem fakadtak nyomában, de a kisebb erőszakoskodás fegyvereit miként fentebb részletesen említettük, eléggé sűrűen használta, ós használta volna még sűrűebben, ha az ország akkori viszonyai, majd Miksa felvilágosult szelleme megengedték volna. Miksáról szólva álljunk meg a római egyház új életre keltése, vagy ha úgy tetszik, az ellenreformáció érdekében tett fejedelmi s 1 L. Ipolyi: Oláh levelezését 1876.